Húsz év múlva
Elképzeltem magam 20 év múlva. Legkésõbb 20 év múlva pont így szeretnék kinézni. Épp befelé haladva az álomházamba, a tökéletesbe, a saját kis miniParaficsomomba. Ahol esetleg a Joanne Harrishez hasonló könyvecskéimet irogatnám nagy nagy békességben.
Nem akartam anyut azzal idegesíteni, hogy olaszul is tanulhatnék akár...az angol, német, latin és orosz helyett. Nagyon szép nyelv és dallamos, ha nem csak fellángolás lesz, nekiveselkedem.
Az ember csinál furcsaságokat néha. Én miután 3-4 emberrel elolvastattam egy novellácskát, egy másikat küldtem el a pályázatra, mert a barátnõm azt tanácsolta. Azt hiszem végül nem magyarázkodtam senkinek és most mindenki abban a hitben él, hogy más is azt fogja olvasni, amit õk olvastak. Pedig nem. Fura az élet.
Találtam egy régi naplót. Még általános iskolában kezdtünk el írni bele egy nagyon átlagos, nagyon szerelmes tinisztorit. Azóta nõttünk, másfelé kerültünk, a történet sosem fejezõdött be. Most úgy döntöttem fordítok a könyvön, és megint írok bele.
20 év múlva talán saját könyvem is lesz.
