Oldalak: 1 2   | |
Ez a kép a Forbidden Dance c. manga borítója és semmit nem tudok róla ezen kívül. Azért raktam be, mert valami ilyesmi a kontakt improvizáció, amit mostanában kortárstánc órán gyakorlunk. Fejlõdõképes lévén, már nem zárkózom el, sõt próbálkozom, már-már élvezem.
Cím: csak spontán álmos vagyok. Tegnap életem egyik nagy bukását éltem meg: elfelejtettem, hogy referálnom kell órán. Egyszerûen kiesett, hihetetlenül kínos volt. Pedig nem éreztem magam szétcsúszva - annyira.
A halasi bemutató lesz még egy csúcspoénja az életemnek! Szerintem a közönség ott fog hasizomgörcsben meghalni a röhögéstõl, amikor én ott vérkomolysággal elõ akarom adni magam a...valamirõl. Az tudom, hogy földharcon csak 1-2 fojtást kell bemutatni, de a tkd rész még nem világos. Mármint világosnak világos csak szerintem lehetne még szebb mondjuk a formagyakorlat
Majd meglássuk...
2005. október 07. @ 11:31:04 (Hozzászólások: 2; Olvasva: 1253x)
Elképzeltem magam 20 év múlva. Legkésõbb 20 év múlva pont így szeretnék kinézni. Épp befelé haladva az álomházamba, a tökéletesbe, a saját kis miniParaficsomomba. Ahol esetleg a Joanne Harrishez hasonló könyvecskéimet irogatnám nagy nagy békességben.
Nem akartam anyut azzal idegesíteni, hogy olaszul is tanulhatnék akár...az angol, német, latin és orosz helyett. Nagyon szép nyelv és dallamos, ha nem csak fellángolás lesz, nekiveselkedem.
Az ember csinál furcsaságokat néha. Én miután 3-4 emberrel elolvastattam egy novellácskát, egy másikat küldtem el a pályázatra, mert a barátnõm azt tanácsolta. Azt hiszem végül nem magyarázkodtam senkinek és most mindenki abban a hitben él, hogy más is azt fogja olvasni, amit õk olvastak. Pedig nem. Fura az élet.
Találtam egy régi naplót. Még általános iskolában kezdtünk el írni bele egy nagyon átlagos, nagyon szerelmes tinisztorit. Azóta nõttünk, másfelé kerültünk, a történet sosem fejezõdött be. Most úgy döntöttem fordítok a könyvön, és megint írok bele.
20 év múlva talán saját könyvem is lesz.
2005. szeptember 01. @ 20:30:02 (Hozzászólások: 4; Olvasva: 1199x)
A vörös hölgyek kevésbé érzik a fájdalmat
Egy kanadai tudós szerint a vörös hölgyek kevésbé érzik a fájdalmat, mint a szebbik nem más hajszínnel megáldott képviselõi. Jeffrey Mogil, a University of Montreal professzora kutatásai során a magasabb fájdalomküszöb kialakulásáért felelõs mutáns génre bukkant.
Jeffrey Mogil, a University of Montreal professzora kutatásai során a magasabb fájdalomküszöb kialakulásáért felelõs mutáns génre bukkant. A melanocortin 1 receptor gén mutánsával kizárólag a fehérbõrû, vörös hajú hölgyek rendelkeznek. Az emberek többségénél a "normális" melacortin 1 révén egy olyan speciális fehérje termelõdik, amely blokkolja a fájdalomcsillapító szereket. A mutáns génnel rendelkezõ szerencsés vörös hölgyek esetében viszont semmi sem gátolja, hogy a fájdalomcsillapítók kifejthessék hatásukat.
Ami különösen érdekessé teszi a dolgot, a gén fájdalomcsillapító hatása nem érvényesül a lángvörös urak esetében. A kanadai tudós szerint a jelenség nyitja abban rejlik, hogy a nõk és a férfiak agya másként éli meg a fájdalmat.
(Panoráma)
2005. augusztus 12. @ 16:06:18 (Hozzászólások: 3; Olvasva: 1089x)
Megnéztem Azoperaházfantomját. Mármint a film verziót. Egész magával ragadott, pedig próbáltam távol tartani magam, mondván, az amerikai verziók mindig túlzóak meg rózsaszínek. Kicsit az is volt, de belefért. Pl. hiába próbáltuk kiszámolgatni, hogy lehetett még mindig életben Madame Giry az Epilógus idejére, amikor már Raoul is alig vánszorog, de mindegy...belefért. Látvány szempontjából meg vagyok elégedve. Christinet néhol félresminkelték: mikor belép a tükörbe szép tiszta az arca, mire leér a fantomhoz, addigra a haja fel van tupírkázva és elég sötéttel ki van a szeme kenve, ami már több mint feltûnõ. Ha nem a bakikat nézem, ez akkor is feltûnt volna. Amúgy tényleg nagyon szép, figyeltek a részletekre is, a Fantom birodalma egészen lenyûgözõ és az elején, amikor az opera életre kel az valami csodálatos! Most olvasom Gaston Leroux-tól a könyv változatot, hogy tudjam, mibõl is lett a musical, a film... Helyenként egészen már a történet, de ugyanolyan magávalragadó.
Gerard Buttler - A Fantom szó szerint jó arc a filmben. Nagyon illik hozzá a szerep, eltalálták. A Don Juan jelenetben szinte vibrált a levegõ a tv körül is, amikor csábította Christinet, hú nagyon izgi volt!
A hugom a maga 17 évével pediglen le van akadva Christinen, akit egy szintén 17 éves leányka alakít. Idõsebbnek gondolta, de azért ez nem annyira meglepõ. Natalie Portman is ilyen korú volt a Star Wars Episode 1. forgatásakor, azzal volt tele az újság, hogy milyen ügyes, hogy a filmes dolgok mellett még le is érettségizik!
P.S.: Meg van dicsérve az egész stáb, ugyanis a rendes szereplõk énekelnek a filmben végig, ami nagyon pozitív! U.u.i.: A fantom hangja csodálatos! Tényleg!
2005. augusztus 06. @ 19:08:35 (Hozzászólások: 0; Olvasva: 282x)
Túléltem életem elsõ edzõtáborát. Lemondtam egy táncos fellépést. Most itthon vagyok és vasalok. Hát nem szép az élet? Hmmm...annyira nem.
Éccsanyáék nyaralnak, végre kettesben. Húsz év után ideje volt, hogy nélkülük is legyenek, bár úgy veszem észre, nem tudnak teljesen elengedni. Mikor felhívtak - minden este megteszik - és poénból azt mondtam, szétpakoltuk egy kicsit a házat, egy emberként hörrentek fel, hogy MICSODA???? és ugye nem tettünk kárt semmiben. Amúgy a szomszédok ránk vannak állítva 3 oldalról, hogy mikor mit csinálunk és fõleg kivel. Mivel két lánykáról van szó, különös figyelmet érdemelnek a pasasok...
Tudom, aggódnak, de azért az nem túlzás, hogy órára pontosan kikérdeznek, mit csináltam???
Életemnek a zérteme szintén otthon, tehát tõlem 200 km-re. Ma de. meghallgathattam egy közös ismerõs pampogását arról, hogy mennyire felelõtlen, figyelmetlen ésatöbbi ez a drága pasas. Mintha nem tudnám. Mintha nem az én kezemre ült volna rá véletlenül a táborban és nem engem taposott volna le az elsõ incidens után két perccel. "Ja bocs, nem figyeltem." Azt észrevettem.
Amúgy ebben az egészben az a legszebb, hogy ha más szapulja nekem, akkor tartom a hátamat és magyarázok. Aztán én osztom le
A kutyám az épp elõbb ásott el egy sajtos kiflit. Professzionálisan visszatúrta a földet az orrával. Mindezt a kert kellõs közepén. Le vagyok döbbenve. Fõleg az után, hogy magamban a világ legokosabb kutyájának tituláltam, amiért nem jött be hanem leült a küszöbön a nyitott ajtóban.
Teljesen elszoktam a szép kerek összefüggõ szövegeléstõl, ennek már vagy háromszor ugrottam neki. Ez az esõ az alvási lehetõségeimen kívül semmire sincs jó hatással...
2005. augusztus 04. @ 15:33:39 (Hozzászólások: 1; Olvasva: 267x)
Továbbra is csak génhibára hivatkozhatom.
Nagy dolgot cselekedtem ma - amellett, hogy anyám lecsúszott az agyáról miattam párszor. Mesélem rögtön!
Valaki azt írta egy korábbi bejegyzésemhez, hogy végtelenül szórakoztató ez az oldal...ami jó, csak azt nem tudom hogy
arra az oldalra gondolt, amikor én épp haláldepresszióban épp ahhoz állok közel hogy egy csomag szívószálat nyeljek le vattával és meghaljak, vagy általában a Blogomra....
Naszóval! Átpakoltam az egész könyvespolcomat!
Ez egész pontosan 14 darab polcot jelent, ami elválasztóként szolgál a nappali és a szobám között, tehát padlótol plafonig ér. És két polcot nem használok a tetején, amugy majdnem tele van. Azt hiszem most sokkal áttekinthetõbb...na jó, számomra áttekinthetõbb. A hugom már így is teljesen zizzentnek nézett, amikor közöltem, hogy nincs a polcomon az Egri csillagok. "Honnan tudod, hogy nincs ott, ha meg se nézted?" - kérdezte.
Hát úgy, hogy minden könyvet ismerek, ami a polcaimon van, még ha nem is olvastam mindet. MÉG!
Anyám õrületbekergetése ennek a pakolásnak a nagyobb kaliberû variánsa: a lakással kapcsolatban vannak változtatási terveim. Anyunak meg sikítófrásza van. Úgyhogy addig takarítok, az neki is jó, meg én is lefoglalom magam.
Konkrét tízezreket el tudnék költeni a könyvesboltban. Célzatosan hagytam helyet a sorozatokból hiányzó könyveknek az egyes polcokon. Egy-két kézagocska, hogy tudjam, hogy én oda még szeretnék valamit.
Na most ez másról sem szólt, mint a könyvekrõl, de azért remélem nem orrol meg senki
2005. július 13. @ 23:46:21 (Hozzászólások: 5; Olvasva: 295x)
Yare-yare, rég volt, hogy írtam. Sõt, nemsoká talán hûtlen leszek a régi blogokhoz, ismerkedem a freeblog.hu-val, ahol talán majd lehet saját arculatú szöszmösz.
Túl vagyok a felvételin!!! Már csütörtökön lementem Szegedre, hogy gyakorolhassak, amire itthon igazából nincs hely. No meg volt 1 és egy pici tánc a kettõ egészbõl, ami nem volt túl fényes. Ennek ellenére igyekeztem derülátó lenni, vagyis inkább amolyan mindenmindegy állapotba kerültem. Elõzõ nap ugyanis non-stop dumapartit rendeztünk Shitoval, ami eltartott...hmm...csütörtök hajnali 5-ig. Hai-hai, szó szerint kakaskukorékolás döbbentett rá minket, hogy "ideje aludni". A délutáni vonattal pedig mentem is Szögedre. Két óra gyakorlás után max. reménykedhettem, hogy pénteken kész leszek, ennek ellenére egész jól aludtam.
Pénteken ismét két óra gyakorlás, egészen addig, amíg már minden tagom fájt.
Szombaton pedig felvételi. Reggel 10tõl délután 5-ig voltak órák 10-15 perces szünetekkel, nagy hajtás volt. Szerencsére rosszindulatot nem fedeztem fel a többiekben, esetleg voltak, akik flegmábban viselkedtek, de végülis ez felírható az idegesség számlájára. Attól függetlenül, hogy délután 2 felé már csak bambultam ki a fejembõl a szünetben, nagyon jó volt egész nap ezzel foglalkozni. Az önálló cuccokkal is másodiknak behívtak, hamar túllettem rajta. Természetesen a felvételiztetõk arcáról nem sok mindent lehetett leolvasni.
Na, szóval felvettek!!!
Most újra itthon, megszámoltam a kék zöld foltjaimat (cuki impresszionista festmény lehetnék), Anne Rice-t olvasok, animét, filmet nézek.
(anime: A Glass Mask akkora lányregény mint a ház, ha magyarul könyvbe kiadnák pöttyös, csíkos könyv lenne. Egy kislány a fsz. aki színésznõ szeretne lenni, és hogy jól tudják ábrázolni az érzelmes jeleneteket, akkora szemei vannak, mint egy-egy tányér.)
Az Interjú... egész jó, majd a filmet is megnézem, bár annyira nem köt le, pedig tegnap direkt éjfélkor olvastam, hátha hatásosabb lesz. Lehet, hogy a hugom tett immunissá a vámpírsztorik iránt. Neki ezek a kedvencei, agyonranézte a Kárhozottak királynõjét és az Underworld-öt is. Az a legijesztõbb az egészben, amikor a legfélelmetesebb jeleneteknél kacarászik
--- megnéztem a Blade 3-at is (Trinity)...hümm...akciójelenet, akciójelenet...minimális és nemjól kiépített sztori. Így utólag visszagondolva az maradt meg, ahogy azt magyarázzák nekem a film alatt, hogy a fõhõscsajnak (az elsõ részben szereplõ egyik fazon valahonnan elõrángatott rokona...) iPod van a fülében, mert azt hallgatja vadászat közben és az mekkora egy cool dolog. Nagy dolog lehet, mert komolyan úgy éreztem, hogy epizódszerepe van a filmben!!! De valahogy nem hozott lázba.
sorry
Szóval most épp nem vagyok ideges. Gyakorlatilag úgy áll a dolog, hogy csupa olyan dolgot fogok tanulni, ami érdekel.
Melléklet: Végülis az még nem jelent semmit, hogy benn vagyok - félévente szórják ki az emberkéket. Vicces, ne?
U.i: Ez a kép a Shall We Dance / Hölgyválasz - ból van. Ezt majd meg kell néznem!
2005. július 11. @ 12:19:51 (Hozzászólások: 2; Olvasva: 337x)
Kampec gyerekek. Rég voltam ennyire kikészülve. Kétpercenkén elbõgöm magam, pedig elvileg semmi komoly baj. Csak nem jött össze a terem és a telefonos segítségen kívül csak magamra számíthatok felvételiig.
Felhívtam Mumust és egyszerûen elkámpicsorodtam. Pedig elõtte vagy egy teljes percig gyúrtam rá, hogy határozott legyen a hangom. Hülyeség tudom. Nem tudom miért lettem most ilyen pánikos. Tiszta idegbeteg vagyok, ez nem normális.
Lemegyek, megpróbálkozom a ribizlilekvár befejezésével, az legalább hasznos. Ha nagyon remegne a kezem, majd rámsegítek pár alkoholegységgel. Jól fogok tõle aludni, nagyon rég alkoholizáltam és nem bírok sokat.
2005. július 05. @ 21:38:52 (Hozzászólások: 4; Olvasva: 309x)
Az alábbiak elsõsorban a szombatra vonatkoznak, csak tegnap már nem tudtam rávenni magam, hogy értelmes mondatokat hozzak össze + fáj az ujjam
Reggel odacsapódtam drága szüleimhez, megvenni a bizonyos medvét apunak (feng shuis elõzmények meg stb.). A játékboltban egyöntetû véleményük volt a "nagyoknak", hogy az, amire én gondoltam, nem jó (aranyszõrû, keze-lába mozog, helyesedõorrú, nempuhaszõrû, nyakában piroskendõ)... Apu elkezdett körbenézelõdni, én addig megszeméltem a papagájt, aki leszólított. Igen-igen, ott
Szijázott nekem, aztán miután anyu kérdezett valamit, a madár is megtanulta a nevem és onnantól
Szija *Tissa* volt a menõ
Az eladók azt mondták, hogy folyamatosan dumál, mindenfélét. Nagy arc madár. Amíg ezek történtek, apu talált magának medvét. Közel egy méter magas, puha. Ha letöltöm a képet a géprõl, megmutatom. De mindegy, úgy voltam vele, az a lényeg, hogy a célszemélynek tessen, szóval örökbefogadtuk a brumit.
Piac: ez a köv. napirendi pont volt. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor éccsapa közölte, hogy most tanulhatom, milyen a házasélet, ti. a zöldség a piacon terem.
Késõbb magamban módosítottam ezt a dolgot, mert én itt azt tanultam meg a házaséletrõl, hogy 3 alkalomból kétésfélszer nem értenek egyet a felek. Körbe-körbe jártunk, anyu zsémbelt, hogy miért csak az uborkát keressük, amikor kell venni még paprikát, paradicsomot, stb... Arra valahogy nem figyelt, amikor megmondtam, hogy akkor talán vegye meg ezeket és hagyja aput uborkászni..
Egyszer persze ennek is vége lett, és hazajöttünk.
Készültünk Zebegénybe a hugomhoz, aki ott táborozik. Látogatásféle. Alkotótábor, már le is stoppoltam magamnak két festményt, amit a hugi hozott össze. Gyarapítja a házigalériát a falamon.
Útközben meg rejtvényt fejtettem, elküldtem a választ sms-ben és ha nyerek, lesz egy sárga fürdõruhám, amit valószínûleg soha nem fogok hordani.
(ez volt a megfejtés: "a szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmi")
Zebibõl már haza se jöttünk, hanem átruccantunk Nógrád megyébe a nagypapám parasztházikójához. Ott nõtt föl, és ezért nagyon szereti. Ha nem bírja már a nagyit, szó nélkül összepakol és hazamegy oda kertészkedni. A világ legbékésebb embere, akit ismerek. Természetesen a nagyinak csodás képességei vannak, még õt is fel tudja dühíteni
Hogy a lényeget is mondtam, itt "vettünk" két láda málnát (lekváros célzatból), amiért nem fogadott el pénzt a nene, emiatt összekiabáltak a nagyimmal ésatöbbi. Nene amúgy, ahogy a falu fele-háromnegyede még...rokon. Ezért itt mindenkinek köszönni kell, mert csak a jó ég tudja, ki rokon abból, aki szembejön. Málna után pedig felmásztun a padlásra és lehoztunk két zsák kukoricát, amit nagyapó mellett együttesen le is morzsoltuk. Szerintem élvezte, hogy az unokái körében volt, ráadásul még hasznosat is csináltunk.
Viszont nõtt egy Eeeeeekkora vízhólyag a kezemen!
Nem hiába, eddig csak írtam, meg vizsgáztam, nem volt igénybevéve a kiskacsó. Természetesen anyu ellátta a dolgot: átszúrt rajta egy tût fél méter cérnával >> a cérna felszívja belõle a vizet, viszont nem éri annyi levegõ és nem fáj annyira elvileg.
Papóka azt mondta a kukoricaszedés végeztével: Szóljatok a Julis néninek, hogy küldjön át két tyúkot! Enyhén szólva borjúként meredtem rá, mégis ezt, hogy gondolja??!! Szerencsére vki más megkérdezte helyettem, hogy mit akar a tyúkokkal, amikor van elég kaja itthon?! Közölte, hogy azok felszedhetnék a kiszemelt kukoricát
Megeshet, hogy ez így olvava nem olyan vicces, de akkor nagyon tetszett.
Este bealudtam 1-2 órára és szomorúan nyugtáztam, hogy megint közbeszervezett a családom és nem jutottam el a barátaimhoz találkozni velük. Õ meg lebetegedett. Tegnap este derült égbõl közölte, hogy feljön, mert hiányzom, és meg akar vigasztalni temérdek búm s bajom közepette, aztán ma reggel felhívott, hogy nem jön mert beteg.
A Mumussal álmodtam. Meg mindenféle badarságot. Hogy improvizáltat felvételin, hogy belesülök a (még mindig nincs kész) táncomba és aztán a könnyeimet nyeldesve ücsörgök egy padon. A többire nem emlékeztem ébredéskor, de ennyi épp elég volt, hogy para-para-paradicsom hangulatom legyen.
2005. július 03. @ 11:30:11 (Hozzászólások: 3; Olvasva: 877x)
Ez valahogy úgy néz ki, hogy énekelgetek tánc helyett. Fordítva kék. A génhiba ezerszázalék. A postáskisasszony ma lehordott, amiért azt írtam a csekkre kettõezer helyett, hogy kétezer. Aztán fél percben elcsevegett anyámmal arról, hogy a mai fiatalokat már beszélni se tanítják meg rendesen... Mint a mai generáció képviselõje és potenciális tanárjelölt az összes kijelentést zokon vettem.
Csináltattam igazolványképet is ám. Élbõl vihetnének a hûvösre a kép alapján. Kb. úgy nézek ki rajta, mint egy drogos-anorexiás-pszichopata. Ezt lehetett kihozni belõlem???
Az egész Elisabethbõl azok a legjobb részek, amikor a Halál fûzi Elisabethet és õ énekel. Nagyon el van találva a hang és a szöveg is. Az egyetlen bajom az egésszel, hogy nekem most valami szupertáncot kéne kitalálnom. Valaki dobjon már össze nekem egy min. 1,5 max 3 perces koreográfiát!!! Na jó... kettõt!
Nézzétek meg a
Leány gyöngy fülbevalóval c. filmet! Nagyon szép, nagyon-nagyon! Én eddig is szerettem az ilyen gondolkodtatós-szerelmes-érzelempedzegetõs filmet és ez olyan (a másik amiért tûzbe teszem a kezem
Az esküvõi ruha)
Találtam apukámnak macit. Elõzmény: Anyu azt mondta, hogy kell egy medve apunak is, merthogy anyunak van és a házaspár hálószobájában a feng shui szerint energetikai szempontból meg ilyenek az a jó, ha páros dolgok vannak. Gondolom az is erõsíti az ilyen spirituális kötelékeket meg ilyenek.
Halál: A fátyol ím, lehullik végül, úgy vágytam rád, most indulunk, ne hagyd, hogy várjak.
Elisabeth:Adj te nékem otthont, szabadíts meg a földi gondtól, töröld ki létem sok nyomát, világítsd át az éjszakát!
Halál:Gyere hagyd a létet!
Együtt :Veled a semmilétbe lépek, színtiszta tûz leszünk mi már, örökös égi békénk vár.
Elisabeth: Hol bíztam, hol sírtam, volt sok könny, volt sok derû, a világ nem értett, mert magahoz voltam hû. Ha bûn volt, ha erény, a titok az enyém, mert így vagyok csak én.
Halál: Csak enyém leszel!
Na ez volt az, amikor Elisabethet elviszi a Halál. És akármilyen meglepõ a darab szerint a Halál szerelmes volt Elisabethbe és egész életén át kísérte. Ebben mondjuk lehet valami...
2005. július 01. @ 19:55:01 (Hozzászólások: 9; Olvasva: 284x)
1.oldal 
